A 15. századig visszavezethető Polner nemesi család[3][4] leszármazottja. Gyermekkora óta Szentendrén él, ott nőtt fel, és folytatta tanulmányait. Nőtlen, egy fia van, (Botond 2015). Foglalkozása a képzőművészet mellett természetgyógyász és kertész.
Általános iskolai tanulmányait egyik példaképéről, Barcsay Jenőről elnevezett iskolában kezdte meg. Ennek elvégzése után egészségügyet tanult, a Kossuth Zsuzsa szakközépiskolában. Tanulmányait félbehagyva dolgozni kezdett, és esti gimnáziumban folytatta tanulmányait. A gimnázium elvégzése után a tanulmányait félbeszakította, és a munkára összpontosított. Mivel a folyamatos önfejlesztést, tanulást protezsálja, felnőtt korában munka mellett el kezdte magát képezni, és több szociális szakmát is szerzett, az EFEB Akadémián, illetve több felnőttképzésben részt vett 2003 és 2019 között. Kertész, pedagógiai és családsegítő, szociálpedagógiai, kulturális rendezvényszervező, továbbá természetgyógyász, és masszőr képesítést is szerzett.
Gyermekkorától kezdve, már nyolc évesen érdeklődött a küzdősportok iránt. Ezek közül is a Wado-kai másnéven (Wado-ryu) karate tetszett neki a legjobban, melyben több országos bajnokságot is megnyert, főleg "KATA" kategóriában, de "Kumite" ágazatban is sikeres volt. Egy dan övfokozatig jutott. Sportsérülés miatt a küzdősportot 2013-ban abbahagyta.
Munkájában fő szerepet játszott mindig is nagyapja, Polnai József, aki Barcsay Jenő "tanítványaként" alkotott, és tevékenykedett Szentendrén. Először nagyapja nyomdokaiba lépve, már gyerekként rengeteget rajzolt, főleg grafikákat. Ifjú korában áttért a festészetre hobbi szinten, de jó pár évig ezt a tevékenységét felfüggesztette a kertészeti munkája végett.
Első fába vésett alkotása úgy készült el, hogy munkaszünetben késével egy fa lapra kezdett el karcolni, mivel nem volt nála semmilyen rajz vagy festő eszköz. Az így három nap alatt elkészült alkotása annyira jól sikerült, hogy egy helyi festő felfigyelt rá, és biztatta, hogy folytassa ezt a technikát, mert van hozzá tehetsége.
Polnai Gábor szentendrei kiállításán 2018-ban
Megfogadta a tanácsot, és megvette a technikához szükséges kézi szerszámokat. Nagyon hamar rájött, hogy ehhez a technikához van érzéke, és ebben leli örömét. Nagyon hamar (még abban az évben) kifejlesztette a polmar[5][6] képzőművészeti technikát, mellyel nagy sikereket ért el.
Minden esetben fa alapanyagra épül. A többnyire 4-5 mm vastagságú falapok felületét kézi technikával elővésik, úgy, hogy a később létrejött kép/motívum kontúr vonalai látszódjanak. A csiszolás következtében a felesleges faforgácsok eltűnnek, és élesen látszanak a kontúr vonalak. A már por- és forgácsmentesre tisztított felületet alapozó festékkel, majd vastag rétegben olaj- vagy akril festékkel teljes egészében átfestik. A festék száradása után újabb finom száraz csiszolás következik, úgy, hogy a festékréteg egyenletes maradjon. Ezután a kirajzolódott kontúrokat kézi marógép segítségével átdolgozzá, majd a fa természetes tulajdonságait és színét használva tónusokkal, vonalakkal színesítik. A kész művet még egyszer átcsiszolják, majd közepesen vastag lakkréteggel bevonják. így megvédi az alkotást, hogy „életre szóló” legyen.
2018-tól újra festeni kezdett. Festési technikák közül az akril festészetet részesíti előnyben. Az impresszionista[8] festészet[9] áll hozzá a legközelebb. Mivel előképzettsége nem volt, így autodidakta[10] módon kezdett el tanulni. Számos kiállítást tartott, illetve tervez folyamatosan, összevont festészeti- fa véset, illetve különállóakat is.
Azt vallja, hogy a művészet bármely formája jótékonyan hat a depresszióban, pánikbetegségben, és különböző szociális, és mentális zavarokban szenvedő emberekre. Meggyőződése, hogy az ilyen betegségekben szenvedő embereknek akár a festészet, zene, fotográfia, tánc, és bármelyik kreatív művészeti tevékenység szorongás oldó hatású, melyet különböző felületeken terjeszt, és segít vele. Hisz a művészet által elősegített reintegrációban.
