Eszmék könyve

Eszmék könyve
Szerző	Frank Robin, Lars Ritter
Eredeti cím
Ország	Magyarország
Nyelv
Téma	történelem, politika, filozófia
Műfaj	ismeretterjesztés
Sorozat
Előző
Következő
Díjak
Kiadás
Kiadó
Kiadás dátuma
Magyar kiadó	Magánkiadás
Magyar kiadás dátuma	2022
Illusztrátor	Frank Robin
Oldalak száma	604
Méret és súly	A/5, 1,2kg
ISBN	9786150146768
DOI
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:|Eszmék könyve]] témájú médiaállományokat.

Az Eszmék könyve az Ideológiák Tárháza csatorna alapítója, Frank Robin által kiadott mű, amit ő és Lars Ritter politikafilozófussal közösen írtak Dörner Csenge, Czeferner Dóra, Muzslai Krisztina és Fodor Gergő közreműködésével. Műfaját tekintve ismeretterjesztő mű, amely az ideológiák, a hozzájuk kapcsolódó eszmék, és a történelmi események közérthető bemutatására törekszik. A könyv nem tudományos szakirodalom, és nem mélyül el túlságosan az egyes fejezetekben, inkább áttekintést kínál a témáról. Az írók elmondása szerint céljuk a társadalom ideológiákkal és politikával kapcsolatos okítása azért, hogy egy megértőbb és elfogadóbb társadalom létrejöttét segítsék elő, ahol az emberek nem gyűlölik egymást zsigerből egymás politikai hovatartozásai és világnézetei miatt. A könyv elsősorban olyan olvasóknak szól, akik érdeklődnek a politika iránt, de nem rendelkeznek idejükkel vagy lehetőségükkel mélyreható kutatásra. Az írás tulajdonképpen politikai és ideológiai gyorstalpalóként szolgál, ideológiakritikát pedig nem tartalmaz, így értelemszerűen nem veszi figyelembe az ideológiák sötét oldalát, mint például az egyes eszmék nevében elkövetett bűncselekményeket.

A könyv érthető nyelvezettel és stílussal íródott, hogy mind az érdeklődő laikusok, mind a témában jártas olvasók számára érthető legyen. Az egyes ideológiákat a saját narratívájukban, saját szemszögükből mutatja be, a cikkben vastagon kiemelt nevek és szervezetek segítik az olvasót a tájékozódásban. Az Eszmék könyve az olvasók adományainak köszönhetően jött létre; mind a költségvetés, mind az erőforrások korlátozottak voltak, emiatt a szakmai szintű korrektori és lektori munka, a tördelés és a grafikai elemek is a szerzők feladatai közé tartoztak. A borító tervezése figyelemfelkeltő, és eltér a hagyományos ismeretterjesztő könyvek egyszerű dizájnjától; élénk színei és kompozíciója a két világháború közötti, illetve a második világháborús és a hidegháborús plakátokra emlékeztet, sőt voltaképpen azok montázsaiból áll össze.

A könyv típusai

Eszmék könyve típusok (2023. októberi adat)

Verzió	Év	Példányszám	Belív	Súly
Keménytáblás	2022	1000 db	fam. ofszet 100 g/m2	1200g
Puhatáblás	2023	820 db	80g Holmen Book cream vol.2 80 g/m2	700g

Politikai gyorstalpaló

Ideológia

Ebben a fejezetben az író bevezet bennünket a politikai ideológiák sokszínű és ellentmondásos világába. A szöveg először is felfedi az „ideológia” kifejezés eredetét és annak fejlődését a történelem során. A különböző ideológiai értelmezések széles spektrumát vizsgálva a fejezet felvázolja, hogyan használják és értelmezik különböző politikai iskolák és gondolkodók az ideológiát, Antoine Destutt de Tracytől Karl Marxon és Friedrich Engelsen át a 20. századi és kortárs diskurzusokig. A fejezet nem csak az ideológia kifejezés gyökereit tárja fel, de részletesen bemutatja, hogy a különböző ideológiák miként határozzák meg saját magukat, és hogy miként próbálnak választ adni a különböző társadalmi és politikai problémákra, a narratívák és az eszmék tükrében. Itt a változó ideológiák közötti dinamikát és konfliktusokat is megvizsgálják, amelyek gyakran az ideológiai spektrumon belüli hasonló nézetek között a legszívósabbak. Végül bemutatja, hogyan alkalmazkodnak és alakulnak át az ideológiák az idők folyamán, hogy relevánsak maradjanak a változó társadalmi, politikai és kulturális kontextusban. Az „új” ideológiák – mint például a neoliberalizmus és a neokonzervativizmus – felbukkanása és adaptációja is elemezve van, bemutatva a folyamatos párbeszédet és az ellentmondásokat, amelyek az ideológiák közötti és belüli jelen vannak.

A bal- és jobboldal eredete

Az írás tárgyalja a politikai jobb- és baloldal fogalmának és fejlődésének eredetét, kezdve a francia forradalom idején történtekkel, amikor ezek a fogalmak először megjelentek. Ebben az időszakban, az 1789-es Nemzetgyűlés ülésrendje alapján, a baloldalon a forradalmárokat, szocialistákat és radikális liberálisokat helyezték el, míg a jobboldalon azokat, akik az abszolút monarchiát és a tradicionális értékeket képviselték. A centrumban ültek azok, akik mérsékelt politikai nézeteket vallottak és sem a bal, sem a jobboldalhoz nem álltak közel, támogatva egyfajta konszenzusos monarchiát. A francia forradalom dinamikája és az állandó politikai változások alakították át a jobb-bal oldali fogalmakat. Az eredetileg jobboldali ülések elhagyása miatt új csoportok, mérsékelt baloldaliak és centristák töltötték be a megüresedett helyeket, amit az idővel a liberálisok vettek át.

Az 1848-as forradalmak után a liberalizmus, nacionalizmus, és szocializmus jelentek meg mint baloldali ideológiák, míg a konzervativizmus maradt a jobboldal jellemző ideológiája. A politikai palettát tovább színezték az olyan ideológiák, mint a kommunisták, szociáldemokraták, ökologisták, anarchisták és szociálliberálisok, valamint a radikális és mérsékelt jobb- és baloldaliak. Ez a fejezet feltárja, hogy a jobb–bal oldal kettősség hogyan képez számos ellentétet, mint a kollektivizmus–individualizmus, tekintélyelvűség–szabadelvűség, és a tradicionalizmus–progresszivizmus. A szerző megjegyzi, hogy az ellentétpárok interpretációja időben és térben változik, és azt is hangsúlyozza, hogy a szöveg kontinentális európai értelemben használja a jobb- és baloldali fogalmakat, a "klasszikus", "modern" és "új" kategóriákban eltérően ábrázolva.

Kulturális-ideológiai baloldal

Klasszikus baloldal

Az író alaposan vizsgálja a klasszikus baloldali ideológiákat a francia forradalomtól az első világháborúig. A klasszikus baloldal eszméi a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszó köré csoportosulnak, és a humanizmus, a felvilágosodás és más progresszív gondolatok befolyásolták ezt az időszakot. Az író vizsgálja, hogyan alakultak és differenciálódtak a liberalizmus és a szocializmus, valamint a nacionalizmus, amely kezdetben a liberalizmussal társult, de később saját önálló ideológiaként fejlődött, és az imperialista törekvésekhez kapcsolódott. Az író munkája behatóan megvizsgálja ezeket az ideológiai változásokat és átalakulásokat, valamint a különböző ideológiai irányzatok közötti konfliktusokat és kapcsolódásokat a klasszikus politikai gondolkodás keretein belül.

Modern baloldal

A szöveg a modern politikai ideológiák kialakulását és fejlődését mutatja be, főként az első és második világháború kontextusában. Az írás kiemeli, hogy az ideológiák jelentősen mérséklődtek és átalakultak ebben az időszakban, különösen a nacionalista hullámok és a háborús következmények hatására. A modern baloldal két fő áramlatra osztható: mérsékelt és radikális. A mérsékelt baloldal nyitott a kompromisszumra és együttműködésre más politikai csoportokkal, beleértve a mérsékelt jobboldalt és a centristákat. Ezzel szemben a radikális baloldal, amely a marxizmust és a bolsevizmust is magában foglalja, kompromisszumok nélküli, elveiben megrendíthetetlen. A modern szocializmus, elsősorban a marxizmus, nagy népszerűséget szerzett a 20. század folyamán, és felváltotta a vallásos színezetű szocializmusokat. A marxista ideológiák a világ minden pontján megvetették lábukat, és az alternatív szocialista irányzatok, mint a keresztényszocializmus, csak regionális sikereket értek el. A modern liberalizmus eltávolodott a nacionalizmustól és a klasszikus liberalizmustól. A szociálliberalizmus szárnyra kapott a 20. században, különösen a nagy gazdasági világválság után, amikor sokan kiábrándultak a szabadpiaci kapitalizmusból, és a liberalizmus is új formákat öltött, mint például a libertarizmus. A feminizmus is új hullámokban jelent meg, további irányzatokat és sikereket hozva, különösen Nyugat-Európában.

Újbaloldal

Az új politikai irányzatok, amelyek az 1960-as években jelentek meg, nem teljesen új ideológiák; inkább a már meglévők modern, átdolgozott változatai. Ezek az új irányzatok a posztmodern gondolkodás erősödésének tükröződései, mely a politikai életet és az ideológiákat is befolyásolta. Az átmenet a modern és posztmodern korszak között folyamatos és nem tudjuk, mennyi időt vesz igénybe ennek a korszaknak a befejezése, ami attól is függ, hogy mikor lesz a posztmodern gondolkodás a domináns. Ebben az átmeneti időszakban olyan irányzatok is megszületnek, melyek új politikai kultúrát hirdetnek, de vannak, amelyek a premodern eszmék felülvizsgálatával elégednek meg.

Az újbaloldal 1945 és az 1960-as évek között formálódott, és ebben az időszakban a marxizmus is jelentős átalakuláson ment keresztül, létrehozva az eurokommunizmust és az „alternatív baloldalt”, továbbá a neomarxizmust és posztmarxizmust is. Az új irányzatok elutasították az államszocializmust és a decentralizált szociáldemokráciát, és új témák, mint a biopolitika, demokratizmus, és szexualitás felé fordultak. Ezek az új irányzatok elsősorban az ún. "faji egyenlőség" és női emancipáció kérdéseire összpontosítottak, és új, progresszívebb és radikálisabb formában fejezték ki baloldali eszméiket. Új mozgalmak, mint a hippi mozgalom, az anarchopacifisták, és különböző ökologista és állatjogi mozgalmak is ebben az időszakban születtek meg. A zöld baloldal és a baloldali ökologizmus nem csak ideológiai, hanem életmódbeli változásokat is hozott, kihangsúlyozva a környezetvédelmet és fenntartható gazdaságok szükségességét, amelyek csak a 21. században kezdtek el teljes mértékben érvényesülni.

Kulturális-ideológiai jobboldal

Klasszikus jobboldal

Az író ennél az alfejezetnél a klasszikus jobboldali ideológiákat veszi górcső alá, bemutatva, hogy ezek a nézetek milyen társadalmi, kulturális és történelmi környezetben alakultak ki. A klasszikus jobboldal alapját a „királyság, egyház, nemesség” alkotta, ellentétben a baloldal „szabadság, egyenlőség, testvériség” elvével. Elemezi a jobboldal különböző áramlatait, a tradicionalista konzervativizmustól az angolszász, mérsékelt, kompromisszumra törekvő változatokig, amelyek idővel összefonódtak a liberalizmussal. A konzervativizmus, mint jobboldali ideológia, nem egy monolitikus nézetsort képvisel, hanem sokféle formát és irányzatot ölel fel. Ennek két fő ága a progresszív és a tradicionalista konzervativizmus, amelyek közül az egyik az ellenforradalom és a forradalmak elleni harcból, míg a másik kompromisszumos reformokból ered. Az író bemutatja, hogy az angolszász konzervativizmus hogyan vált mérsékeltebbé és hogyan ötvöződött a liberalizmussal, míg a kontinentális változat sokkal ellenségesebb volt a forradalmi eszmékkel és változásokkal szemben, és a régi, feudális, hierarchikus berendezkedéshez való ragaszkodást hangsúlyozza.

Modern jobboldal

Ebben az alfejezetben bemutatásra kerül a modern jobboldal és annak áramlatainak fejlődése és változásai a 20. században. A második világháború után az amerikai és angol típusú konzervativizmus és a kereszténydemokratizmus lett uralkodó. A jobboldal általánosságban két csoportra oszlik: mérsékelt és szélsőjobboldal. A mérsékelt jobboldal a kompromisszumkészségről, nyitottságról és a mérsékelt baloldallal és centrummal való együttműködésről ismert. E kategória magába foglalja a kereszténydemokráciát, a polgári nacionalizmust, és a neokonzervativizmust. Nem zárkózik el a liberális elemektől és nem feltétlenül idegenkedik a modernizmustól sem. Ellenben, a szélsőjobboldal elutasít mindenféle együttműködést, amely nem azonos az elveivel, különösen a baloldallal és a centrummal. Ebben a kategóriában a reakciós és forradalmi konzervatívokat, valamint a konzervatív és soviniszta nacionalistákat találjuk. Ők a progresszivizmust elutasítják, és a premodern értékeket részesítik előnyben, de nem feltétlenül a múltba való visszavágyódás formájában.

A modern konzervativizmus főleg demokratikus formát öltött a második világháború után, de a tradicionalista és reakciós konzervatívok is fennmaradtak, ellenállva a progresszív tendenciáknak. A 20. és 21. század fordulóján a szociálkonzervativizmus és a konzervatív nacionalizmus vált népszerűvé, reagálva a társadalmi kiábrándulásra a progresszív eszméktől. A nacionalizmus igyekezett leválni a klasszikus liberalizmusról a 20. században, és főként a jobboldalon kapott lábra. Elkezdett integrálni konzervatív és szocialista elemeket is, így próbálva kiterjeszteni hatását a társadalom szélesebb körében.

Újjobboldal

Az újjobboldal az 1960-as években alakult ki és régiók között eltérő formákat öltött. Az angolszász világban, főleg az Egyesült Államokban, Ausztráliában és az Egyesült Királyságban, az újjobboldal a neokonzervativizmust, a neoliberalizmust és az alternatív jobboldalt (alt-right) foglalja magában, míg a kontinentális Európában inkább a forradalmi konzervativizmust jelenti. Az angolszász újjobboldal kritizálta a szociálliberalizmust, és elítélte a kommunizmust és a fasizmusokat. Napjainkban az amerikai neokonzervatívok a populizmust is magukévá tették és ellenzik a neomarxizmust és a woke-mozgalmat.

A kontinentális európai újjobboldal Franciaországban formálódott a Nouvelle Droite (új jobb) mozgalommal, és eleinte a kommunizmus ellen harcolt, de ma már a liberalizmust, a neomarxizmust, a gender studies-t, a feminizmust, az LMBTQ+ mozgalmat és az iszlamizmust is céltáblának veszi. A baloldali zöldmozgalmak népszerűségének hatására néhány újjobboldali párt is átvette az ökologizmus néhány elemét, hangsúlyozva a természetvédelem és a bolygónk megvédésének fontosságát.

A 20. század második felében az angolszász újjobboldali konzervatívok egyre inkább a baloldali, főleg liberális értékek felé mozdultak el, úgymint a demokrácia, az emberi jogok, a szociális érzékenység, a szabadelvűség, a szekularizmus, a vallás- és szexuális szabadság, a megengedő migrációs és abortuszpolitika, a társadalmi és jogi egyenlőség, és a marihuána legalizálása. Mindezek ellenére a mérsékelt konzervatívok számára a baloldali értékeknek csak egy részét sikerült magukévá tenniük, és ez nem minden újjobboldali számára elfogadható. A radikálisabb újjobboldaliak szerint, akik megalkusznak a modernista és posztmodernista oldallal, azok nem igazi jobboldaliak, hanem pusztán opportunisták.

Centrum

A centrizmus egy politikai álláspont, amely a politikai spektrum középpontját foglalja el, és elutasítja a jobb- és baloldali címkéket. A centristák a középút hívei, akik nem azonosítják magukat egyik oldallal sem, és mérsékelt politikai csoportokkal hajlandók együttműködni, de elutasítják a szélsőjobb és a szélsőbal ideológiáit. A centristák nem vallanak konkrétan meghatározott ideológiát, és bár minden centristának megvannak a maga elvei, egyetértenek abban, hogy a politikát pragmatikusabb módon kellene kezelni, és a konfliktusokat ügyek mentén kellene megvívni, miközben a dogmatikus ideológiákat háttérbe szorítják vagy teljesen kizárják a politikából.

A mérsékelt centrizmus gyakorlatilag egyfajta posztliberalizmus, amely nem rendelkezik konkrét dogmákkal vagy elvekkel, és politikai véleményét általában az általános vélekedés formálja meg. A mérsékelt centrizmus keresi a középutat és a kompromisszumot a mérsékelt jobb- és baloldal között, és célja a hétköznapi problémák pragmatikus megoldása, miközben elutasítja a túlzottan ideológiai, szélsőséges politikai megközelítéseket.

A radikális centrizmus, amely a 20. század végén jelent meg, eltér a mérsékelt változatától, mivel az intézményi szinten is változásokat sürget, és gyakran a környezetvédelmi célokért is harcol. A radikális centristák rendszer- és társadalomkritikusok, és hajlandóak mindenféle mérsékelt politikai csoporttal együttműködni a társadalmi polarizáció leküzdése és egy fenntartható jövő biztosítása érdekében.

Kulturális-ideológiai harmadik út

Az író ebben a fejezetben egy komplex és sokszor félreértett politikai álláspontot tár fel. A harmadik út (másnéven "harmadik álláspont" vagy "politikai szinkretizmus") olyan szemléletet képvisel, amely nem illeszkedik bele sem a hagyományos bal-, sem a jobboldali ideológiai keretekbe. Ez a megközelítés nem pusztán az említett két oldal elemeinek összeházasítását jelenti, hanem ennél jóval többet, egy újszerű és átgondolt nézőpontot a politikai és gazdasági élet számos területén.

Bemutatja, hogy a harmadik út hogyan képes túllépni a felvilágosodás eszméin és ideológiáin, miközben nem a múltba, hanem előre, a jövőbe tekint. Feltárja, hogy ennek a pozíciónak milyen radikális és forradalmi elemeket tartalmazó megoldásokban van hite, és hogyan áll szembe a politikai opportunizmussal és az elit által uralt rendszerrel. Nem csupán a harmadik út jellemzőivel és elképzeléseivel ismertet meg minket, de alaposan kitér annak vitatott és megosztó jellegére is. A harmadik út létezése, lényege és meghatározása nagy vitákat szül, a közvélemény gyakran téves és torz képet alkot róla, melyet tovább erősít a média és az akadémikusok szűklátókörű és polarizált diskurzusa. Azzal a sarkalatos kérdéssel is foglalkozik, hogy létezhet-e egyáltalán harmadik út a jelenkori politikai gondolkodásban, és milyen szükségszerűségei és lehetséges megvalósulásai vannak ennek a gondolkodásmódnak a valóságban. Az író alapjaiban kérdőjelezi meg a politikai besorolás jelenlegi módszereit és az emberek politikai identitásának felépítését. Az emberek egyszerűsített beskatulyázása és a politikai nézetek sokszínűségének elnyomása egy új megközelítést igényel, melyet a harmadik út igyekszik nyújtani. A harmadik út nem az ideológiák megszüntetésére törekszik, hanem épp ellenkezőleg, egy új, integrált és koherens ideológiai keretet kínál, melyben a társadalmi, gazdasági és politikai dimenziók egyaránt helyet kapnak. Ez az álláspont tehát nem elutasító, hanem kritikai és integráló, és az ideológiák gyakorlati és elméleti szintű újragondolását szorgalmazza.

Gazdasági oldalak

Ebben a szövegrészben az író a gazdaság alapvető működésével, struktúrájával és különböző gazdasági rendszerekkel foglalkozik, amelyek a világon széles körben elterjedtek. Az írás egy jól strukturált, összefüggő és logikus bemutatása annak, hogyan formálódik és működik a gazdaság, és hogyan kölcsönhatnak egymással a különböző gazdasági rendszerek.

A gazdaság és a piac alapjait vizsgálva rögtön bevezeti az olvasót a gazdaság alapvető szerkezetébe, ahol az emberek szükségletei, az eladók és a vásárlók, valamint az árukat és pénzt felváltó tranzakciók képezik a gazdasági aktivitás magját. Ebben a fejezetben kitér arra, hogy a gazdasági rendszerek sokféle formában jelennek meg világszerte, mindazonáltal négy fő kategóriába sorolhatóak: hagyományos gazdaságok, piacgazdaságok, tervgazdaságok és vegyes gazdaságok. A gazdasági rendszerek bal- és jobboldal közötti elhelyezkedését gyakran egy kollektivista–individualista tengely mentén határozzuk meg. Emellett rávilágít arra, hogy a gazdasági rendszerek milyen módon ötvözhetik a különböző gazdasági struktúrákat és elveket, vegyes gazdaságokat formálva, és hogy ezek hogyan képesek beilleszteni elemeiket a kollektivista és az individualista gazdasági struktúrák közé.

Mindemellett bemutatja a gazdasági tengelyek közötti mozgást is, valamint hogy az egyes rendszerek hogyan vehetik fel más rendszerek elemeit. A gazdasági jobb- és baloldali, valamint a harmadikutas (szinkretista) gazdasági rendszerek közül az író több példát is felhoz, bemutatva, hogyan működnek együtt vagy éppen állnak konfliktusban egymással, és hogyan formálják a közösségek gazdasági szerkezetét és működését.

Gazdasági jobboldal

Az írónak a gazdasági jobboldali rendszerek sokszínűségére való fókuszálása egy komplex és beható vizsgálatot tesz lehetővé, amely különböző gazdasági modelljeink iránti megértésünk elmélyítését célozza meg. A szerző három fő kategóriába sorolja a jobboldali gazdasági rendszereket: szabadpiaci kapitalizmus, szociális kapitalizmus, és államkapitalizmus, melyek mindegyikét különböző szintű piaci és állami interakciók jellemzik.

• A szabadpiaci kapitalizmusban a szerző a piaci erők és a kereslet-kínálati mechanizmusok autonómiáját vizsgálja. Ebben a modellben, ahol a piac „láthatatlan keze” dominál, a szabad vállalkozás és az innováció virágzik, az állami beavatkozás minimális, és a piac a fő döntéshozó.
• A szociális kapitalizmus a mérsékelt állami beavatkozás és a piaci verseny egyensúlyára törekszik. A szerző felfedi, hogy ebben a modellben a szociális jólét és a piaci erők milyen módon kombinálódnak, aminek köszönhetően minden polgár számára elérhetőek az alapvető szolgáltatások. Az állam korlátozottan avatkozik be a piaci folyamatokba, és a gazdaságban jelen van egyfajta jövedelem-újraelosztás is.
• Az államkapitalizmus vizsgálata során a szerző azt mutatja be, hogyan alkalmazkodik az állam a piaci környezethez, az állami vállalatok kereskedelmi, profitra orientált szereplőkként való működése által. Ebben a modellben a politikai és gazdasági erők egyesülnek, és az állam segítségével a vállalatok képesek piacok uralására.

Gazdasági baloldal

Az író a gazdasági baloldali rendszereket tárja fel előttünk egy igen átgondolt és részletes elemzésben, amely bemutatja a kollektivista gazdasági modelljeink sokféleségét és azok társadalomra gyakorolt hatásait.

• Az államszocializmust vizsgálva az író rámutat, hogy ebben a modellben az állam a termelőeszközök teljes kontrollját birtokolja, a gazdaság minden aspektusát központilag szabályozza, és különböző termelési kvótákat állapít meg a vállalatok számára. Ebben a rendszerben, mely lehet demokratikus vagy autoriter, az államnak kiemelkedő szerepe van a társadalmi és gazdasági élet minden területén. Azonban, a központi irányítás és a mennyiségi termelési célok gyakran a minőség rovására mennek, és nem mindig felelnek meg a valós társadalmi igényeknek.
• A piaci szocializmus modelljét elemezve, az író egy olyan rendszert mutat be, melyben a piaci mechanizmusok és az állami beavatkozás egyensúlyban vannak. Ebben a modellben, az állam stratégiai gazdasági ágazatokat ellenőriz, és a társadalmi egyenlőtlenségeket próbálja kisimítani. A piaci szocializmus a piac szereplőinek lehetőséget ad a kereskedésre, de csak miután megfeleltek az állami elvárásoknak. Az etatista (állambarát) piaci szocialisták egy erős államot szeretnének látni, melynek feladata a gazdaság irányítása és a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése. Ebben a modellben, a kollektív és egyéni tulajdon, valamint a piaci és állami irányítás összefonódik. A rendszernek egy másik formája az antietatista (államellenes) vagy az anarchista piaci szocializmus, ahol a mutualizmus, az egyéni szabadság és a kölcsönös segítségnyújtás hangsúlyos. Ebben a formában az emberek egyénileg vagy kollektíven rendelkeznek termelési eszközökkel, és nincs központi állami hatalom.

Gazdasági harmadik út

Az gazdasági harmadikutas (szinkretista) filozófia azokra a gazdasági rendszerekre vonatkozik, amelyek se nem teljes mértékben kapitalisták, sem nem teljes mértékben szocialisták, és ezért gyakran kritizálják mindkét oldalt. A harmadik út keresi az alternatív megoldásokat és stratégiákat, melyek általános célokra koncentrál, mint például a gazdasági stabilitás, a szociális igazságosság és a környezeti fenntarthatóság.

• A disztribúciós gazdaság elsősorban a katolikus gondolkodók által kifejlesztett, mind a kapitalizmust, mind a szocializmust elutasító rendszer, melyben mindenkinek lehetősége van tulajdonhoz jutni. Az emberek közötti egyenlőség és az osztályok közötti szövetség ebben a rendszerben elengedhetetlennek tűnik, mint valami régmúlt idők céhrendszereiben.
• A korporatív gazdaság egy harmonikus rendszerre törekszik, melyben az állampolgárok, osztálytól függetlenül, közös érdekeket követnek. Itt a „korporációk” vagy hivatásrendek jönnek létre az érdekek harmonizációját célzó szervezetekként, konfliktus helyett a különböző szereplők közötti együttműködésre fókuszálnak.
• Az ökologista gazdaság alapja a környezet védelme és a fenntarthatóság. A zöld gazdaság elméleti kerete az ökoszocializmustól az ökofasisztáig, számos eltérő nézetet tartalmaz. Annak ellenére, hogy különböző ideológiák és nézetek léteznek ezen belül, a közös cél a fenntarthatóság és a környezetvédelem, a kapitalizmus és szocializmus negatív környezeti hatásaival szemben.

Politikai ábrázolások

Az ábrázolások különböző módon próbálják megjeleníteni és kategorizálni a politikai ideológiákat. A kontextus fontos az ábrázolásban, hiszen a politikai fogalmak és pozíciók értelmezése jelentősen változhat földrajzi és kulturális kontextusok között. A politikai ábrázolások eltérőek lehetnek és mást jelenthetnek kontinentális Európában, Távol-Keleten, Amerikában vagy Afrikában. Ezek az ábrázolások próbálják kifejezni és megértetni a politikai ideológiák széles spektrumát, és bár gyakran korlátozottak és leegyszerűsítőek, eszközül szolgálnak az ideológiák közötti különbségek és hasonlóságok vizsgálatában. Íme néhány példa a fent leírt különböző ábrázolási módszerekre:

Lineáris ábrázolás

• Megjelenése: Egyszerű egydimenziós spektrum, bal- és jobboldali pólusokkal.
• Kritika: Túlzottan egyszerűsít és nem képes megfelelően reprezentálni a harmadikutas ideológiákat.
• Felhasználás: Gyakran használt és könnyen érthető.
• Módosítás: Háromszöges ábrázolás, amely lehetővé teszi a harmadikutas ideológiák bevonását.

Kétdimenziós ábrázolás

• Politikai Iránytű: Az egyik tengely a bal- és jobboldali, a másik tengely az etatizmus és anarchia, vagy az autoritás és a szabadság között variál.
• Nolan-diagram: David Nolan által kifejlesztett ábrázolás, mely szembeállítja a liberális, konzervatív, libertárius, és autoritárius nézeteket.
• Működése: Többféle ideológiai spektrumot egyesít és összehasonlíthatóvá tesz.

Politikai patkó ábrázolás

• Felfogása: A szélsőjobb és szélsőbal ideológiák sokszor hasonlóak, és a szélsőségek közelebb állnak egymáshoz, mint a középút.
• Célja: Bemutatni a szélsőségek közötti hasonlóságokat és a centrizmus és harmadik út közötti különbségeket.

Háromdimenziós ábrázolás

• Előnye: Sokkal pontosabb és több információt képes közvetíteni, hiszen három ellentétpár alapján vizualizál.
• Korlátai: Körülményes és nehezen alkalmazható kétdimenziós formában, ezért ritkán használt.

Politikai ideológiák

A könyvben több mint 60 politikai ideológia története, gondolkodói és főbb eszméi kerülnek bemutatásra. Jellemzően először a gyökérideológia története kerül bemutatásra, rendszerint az ókorig visszavezetve, majd a specifikusabb ideológiák egyenként kerülnek górcső alá, végül minden egyes ideológia főbb eszméi is felbukkannak. A következő ideológiákat tárgyalja a könyv, mindegyiket átlagosan 10 oldalban.

Eszmék könyve ideológiai fejezetek

Cím	Alcím 1	Alcím 2
Liberalizmusok	A liberalizmus törénete
	Liberalizmus	Klasszikus liberalizmus
		Neoliberalizmus
	Szociálliberalizmus
	Feminizmusok
Konzervativizmusok	A konzervativizmus története
	Tradicionalista konzervativizmus	Reakciós konzervativizmus
		Forradalmi konzervativizmus
		Szociálkonzervativizmus
	Progresszív konzervativizmus	Liberális konzervativizmus
		Kereszténydemokratizmus
		Neokonzervativizmus
Szocializmusok	A szocializmus története
	Babeufizmus
	Utópista szocializmus
	Keresztényszocializmus
	Blanquizmus
	Marxizmus
	Szociáldemokratizmus
	Bolsevizmus	Orosz bolsevizmus
		Maoizmus
		Dzsucseizmus
		Polpotizmus
		Guevarizmus
		Posadizmus
Anarchizmusok	Az anarchizmus története
	Szociális anarchizmus	Anarchomutualizmus
		Anarchokollektivizmus
		Anarchokommunizmus
		Anarchoszindikalizmus
	Individualista anarchizmus	Egoizmus
		Illegalizmus
		Libertarizmus
		Anarchokapitalizmus
	Pacifista anarchizmus
	Nemzetianarchizmus
Nacionalizmusok	A nacionalizmus története
	Polgári nacionalizmus
	Etnokulturális nacionalizmus	Konzervatív nacionalizmus
		Soviniszta nacionalizmus
Fasizmusok	A fasizmus története
	Klasszikus fasizmus	Olasz fasizmus
		Francia fasizmus
		Orosz fasizmus
		Falangizmus
		Nemzetiszolidarizmus
	Klerikálfasizmus	Rexizmus
		Legionarizmus
		Brazil integralizmus
		Szinarchizmus
	Nemzetiszocializmus	Hitlerizmus
		Brit fasizmus
		Hungarizmus
	Nemzetibolsevizmus
Ökologizmusok	Az ökologizmus története
	Ökoszocializmus
	Ökoanarchizmus	Szociálökologizmus
		Ökoprimitivizmus
	Mélyökologizmus
	Ökofasizmus

Források

This article "Eszmék könyve" is from Wikipedia. The list of its authors can be seen in its historical and/or the page Edithistory:Eszmék könyve. Articles copied from Draft Namespace on Wikipedia could be seen on the Draft Namespace of Wikipedia and not main one.

---

 Facebook Page

🐤 Twitter Follow us on Twitter !

Read or create/edit this page in another language

• Eszmék könyve in English