Scitovsky Tibor gazdaságpszichológiája

Scitovsky Tibor (Budapest, 1910. november 3. – Stanford, 2002. június 1.) magyar származású és magát haláláig magyarnak való közgazdászprofesszor, aki ha nem is a gazdaságpszichológia atyja, de minden esetre a gazdaságpszichológia veteránjai közé tartozik. Scitovsky szükségét érezte annak, hogy emigrálása után, idős korában, tudásával és tekintélyével a magyar tudományt szolgálja.^[1] Scitovsky eredetileg jogásznak készült, a Budapesti Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, majd Angliában a Cambridge Egyetemen és a Londoni Közgazdaságtudományi Egyetemen bővítette tudását. Ösztöndíjasként az Amerikai Egyesült Államokba került, ahol fényes közgazdászkarriert futott be. Tanított a Stanford Egyetemen, a Berkeley Egyetemen. Munkásságát az Amerikai Közgazdasági Társaság a Distinguished Fellow cím odaítélésével honorálta. Nyugdíjba vonulásakor Stanford Egyetem Professor Emeritus címmel tüntette ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1993-ban tagjává választotta. Munkásságát Kornai János méltatta.^[2]

Scitovsky Tibor munkássága messze túlmutat egy konvencionális közgazdász szellemi alkotásának keretein. Gazdaságpszichológiai kérdések iránti fogékonysága minősíti és emeli be őt a gazdaságpszichológia veterán művelőinek sorába. Scitovsky gazdaságpszichológiájának a lényegét három fogalommal jelezhetjük: boldogság, fogyasztás, minőség. A boldogság az irracionális jelenségek berkeibe – az érzelmek birodalmába – vezet, messze esik a gazdasági racionalizmus és a gazdasági maximalizáció racionális logikájától és a pszichológia illetékességét támasztja alá. A magát modernnek nevező ember az élet minőségét a fogyasztással méri, de nem ügyel a fogyasztott javak minőségére, így annak az irreális benyomásnak esik áldozatul, hogy a fogyasztott javak mennyisége – gyakori cserélése – határozza meg élete minőségét. Ennek a fatális tévedésnek fatális következményei vannak, mert az élet minősége nem azonos az életszínvonallal. A modern ember az életszínvonal emelésére – a fogyasztott javak mennyiségére – koncentrál az életminőség kárára. Az öröm és az élvezet növelésére beállított tömegfogyasztás – a divatos átmenetileg státuszt növelő örömteli hatása – átmenetileg növeli a komfortérzetet, a kényelmet, de a megvásárolt termék megszokása után érdektelenséget és unalmat – boldogtalanságot generál. Természetesen minden ember elsősorban az alapvető primer, életfenntartó szükségleteinek kielégítésére törekszik, amelyek színvonalát a kultúra, a kultúra anyagi és szellemi vonzata határozza meg. A primerszükségleteken felüli szükségleteket az anyagi javak bősége határozza meg. A dzsungel körülményeitől függő bennszülöttek számára egy konyhai mosogatógép vásárlása nem jöhet szóba. A dzsungelben az ottani természeti, anyagi és kulturális környezet határozza meg a primerszükségletek kielégítésének színvonalát és az élet minőséget. Nem mindegy, hogy a bőség milyen fogyasztást generál, egy olyant, amelyet a rövidéletű divat határoz meg, vagy egy olyant, ami tartós örömet, élményt és a személyiség gazdagodását vonja maga után, mint például egy könyv, egy színdarab, vagy egy élményekkel teli utazás.

Ha az ember veleszületett kreativitását a társadalmi körülmények által kondicionált tömegfogyasztás-kultúra elkényelmesíti, a parlagon hagyott kreativitás hajtóereje dekadens úton vezetődik le, és utat nyit a bűnözés, a hazardírozás és az idegeket felborzoló sportok űzésére.

Angolul megjelent legjelentősebb gazdaságpszichológiai munkái[szerkesztés]

The Joyless Economy: The Psychology of Human Satisfaction, 1976/1992.
Human Desire and Economic Satisfaction: Essays on the frontiers of economics, 1986

Magyarul megjelent művei

Az örömtelen gazdaság – Gazdasági alapvetések, Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1990.
Egy „büszke magyar” emlékiratai. Budapest, Közgazdasági Szemle Alapítvány, 1997.