Hungárusok
A hungárus népnév több forrásban is előfordul, magára az etnikumra vonatkozó "soknevű adatok" pedig még több forrásban (lásd kavarok, fekete kunok, szavorti aszfali, kései avarok, griffes-indás nép, onongur-bolgárok, stb.). Ám annak értelmezést és beiktatását a honfoglalás eseményrendjébe legrészletesebben a Hölbling-elmélet végezte el, így eszerint kerül itt ismertetésre. Az elmélet szerint a magyar honfoglalást végrehajtó nép (1) egy türk magyar hódító komponensből és (2) egy hungárus visszatérő komponensből állt, melyek vérszövetségre léptek egymással (vérszövetséget azonos etnikumú nép nem köt egymással). Az irodalmi és régészeti forrásokkal jól meghatározható két népréteg egyike Álmos fejdelem, másika Ed vajda kormányzata alatt állt, ám egyesülésük Árpád közös fejedelemsége és Hungária elfoglalása révén valósult meg.
A Hölbling-elmélet két komponensű (türk magyar és kavar hungárus) honfoglalóit a következő Anonymus- és Bíborbanszületett-idézet látványosan illusztrálja:
| „ | Akkor Álmos vezér és a többi fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, továbbá a kun vezérek rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben kivonultak Kievből... | ” |
| – P. mester, Gesta hungarorum | ||
| „ | És így egymással összeolvadván, a kabarok a türkökkel a besenyők [mostani] földjére telepedtek le. | ” |
| – Bíborbanszülett Konstantin, A birodalom kormányzásáról | ||
P. mester (Anonymus) a hungárusokról[szerkesztés]
Béla király jegyzője, P. mester vagy Anonymus művében, a Gesta hungarorumban már keveredni kezd a honfoglalók két komponensének őstörténete és honfoglalás kori szerepvállalása. Azonban, ahogy Hölbling megállapítja: Anonymusnál még mindig megmaradt egy önálló hungárus őstörténet, melyet a fekete kun nép képvisel, és ez a kazáriai hungárusok szerepe a honfoglalásban. A Kárpát-medencében a magyarokhoz a honfoglalás műveleteihez csatlakozó hungárusok története viszont már egybeolvadt a türk magyarok történetével, s ez utóbbiban is található a legtöbb félreértés.
A kazáriai hungárusokról[szerkesztés]
A Gesta hungarorumban először akkor jelennek meg a fekete hunnak (kunnak) nevezett hungárusok, mikor a magyarok megtámadják Kijevet.
| „ | De mégis a kievi vezér összehívta minden főemberét, és tanácsot tartva azt választották, hogy hadra kelnek Álmos vezér ellen, és inkább meghalnak a harcban, mintsem hogy elveszítsék országukat, és kényük-kedvük ellenére Álmos vezér uralma alá kerüljenek. A kievi vezér azonnal követeket küldött leghívebb barátaihoz, a hét kun vezérhez, és segítségre hívta őket. Akkor ez a hét vezér, akinek a neve: Ed, Edömén, Et, Böngér, Örsúr apja Ócsád, Vajta, Alaptolma apja Ketel, ugyancsak nem kicsiny számú lovast gyűjtött egybe, és a kievi vezér iránt való barátságból sebes vágtában Álmos vezér ellen jött. A kievi vezér a maga seregével eléjük vonult, és most már a kunokkal gyarapodva, sok fegyveressel Álmos ellen nyomult. | ” |
| – P. mester, Gesta hungarorum | ||
A Hölbling-elmélet tisztázza, hogy a kun név nem anakronisztikus Anonymusnál, mivel a középkori kunokra csak másodlagosan és csak a Kárpát-medencében alkalmazták a kun nevet, mely egyértelműen a itteni hunok neve volt. Anonymus kunjai ezért egyértelműen fekete hunok, ahogyan e nép hagyományosan fekete hunnak tartotta Attilát is, kire uralkodóit visszavezette. Az anonymusi fekete hunok arra utalnak, hogy az avar polgárháború - ami miatt aztán a dél-orosz sztyeppére menekülnek - valójában a fekete hunok és a fehér hunok között zajlott, ám utóbbiak és a frankok szövetségének győzelmével végződött.
Anonymus forrásai még ismerik a kazáriai fennhatóság alatt határvédelmet ellátó hungárus nemzetségek akkori előkelőit, közülük a lebedi vajdát, Edet és testvérét, Edömént. Feltehetően ők voltak a hungárusok Attila-kultuszának akkor élő tagjai, Csaba királyfi leszármazottjai. Illetve a lebedi vajda volt az, akit ma tévesen Levedinek nevezünk, s aki a kazár kagántól feleséget kapott, ám utódot nem nemzett. Valószínűleg ezt az utódhiányt töltötte be majd Árpád a vérszövetség (s talán egy frigy) révén, s vált a hungárusok fejedelmévé, Attila király örökösévé, hogy trónkövetelési jogot formálhasson Hungáriára.
A kijevi vereség után behódolt hungárusok kérlelik Álmost, hogy hódítsa meg Hungáriát:
| „ | a második héten Kiev városát fogták ostrom alá. Mikor aztán a hágcsókat kezdték odatámasztani a falhoz, a kun és orosz vezérek a szcítiaiak merészségének láttára nagyon megrémültek. S amikor belátták, hogy nem bírnak nekik ellenállni, akkor a kievi vezér és az oroszok más vezérei, nemkülönben az ott levő kunokéi is követeket küldtek, s kérték Álmos vezért meg főembereit, hogy kössenek velük békét. (...) Azonban kérték Álmos vezért, hogy Halics földjét elhagyva, a Havas-erdőn túl nyugat felé, Pannónia földjére vonuljanak, amely előbb Attila király földje volt. És dicsérték nekik Pannónia földjét, hogy milyen szerfölött jó. Mondták ugyanis, hogy ott nagyon nevezetes forrásvizek ömlenek össze: a Duna, a Tisza és pompás halakban bővelkedő egyéb nevezetes források. Azt a földet - mondták - szlovének, bolgárok, blachok és a rómaiak pásztorai lakják. | ” |
| – P. mester, Gesta hungarorum | ||
A hungárusok nem csak behódolnak, hanem esküt is tesznek Álmosnak, ami vérszövetséget jelent, ám Anonymus ezt az emléket már korábban felhasználta.
| „ | midőn látták Álmos vezér kegyességét, amelyet az oroszok irányában tanúsított, lába elé borulva önként meghódoltak Álmos vezérnek ezekkel a szavakkal: "A mai naptól fogva legvégső nemzedékünkig urunkká és parancsolónkká választunk, és ahová a szerencséd visz, mindenüvé veled megyünk." És amit szóval mondottak Álmos vezérnek, azt pogány módra hitet téve, esküvel is megerősítették. Nekik Álmos vezér és főemberei ugyanily módon hittel meg esküvel kötelezték le magukat. Akkor ez a hét kun vezér feleségestül, gyermekestül meg ezenkívül is nagy sokasággal kész volt Pannóniába jönni. | ” |
| – P. mester, Gesta hungarorum | ||
A fenti esemény további mozzanatai egy másik helyen szerepelnek Anonymusnál:
| „ | a hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiai fiainak is a végső nemzedékig (...) ezt mondták: "A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahova a szerencséd visz, oda követünk téged." Majd a fent említett férfiak mindegyike (...) saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette. | ” |
Az eskünek több egyéb pontja is volt, például a magyarok és hungárusok megesküdtek egymásnak, hogy mindent megosztanak, amit közösen szereznek és egyikük sem eshet ki a döntéshozásból, ami teljességgel érthető, ha a behódoló hungárusok révén nyertek ilyen könnyen és gyorsan új hazát a türk magyarok. Valószínűleg a vérszövetség az oka annak is, hogy Bíborbanszületett már azt írja, hogy a magyarok a kabarokat (hungárusokat) önmagukkal egyenrangúakká emelték.
Anonymus szerint a magyarokat a nyugati népek nevezték el hungárusoknak a 7 vezér Hungvárnál való hosszas tartózkodása miatt.
| „ | Most ehhez még azt kell hozzátennünk, miért hívják a szittya földről kiköltözött népet hungárusoknak. Hungárusoknak Hungvárról nevezték el őket azért, mert a szlovének meghódítása után a hét fejedelmi személy Pannónia földjére lépve, ott jó soká időzött. Innen az összes környező nemzetek Álmost, Ügyek fiát, hungvári vezérnek hívták, katonáit meg hungvárusoknak. | ” |
| – P. mester (Anonymus), Gesta hungarorum | ||
Ebből következik, hogy az ő idejében a magyarokat és a hungárusokat már egy népnek vették nem csak Európában, hanem hazánkban is. Ahogyan annak emléke is feledésbe merült, hogy Árpád miért és hogyan lett "a hungárusok fejedelme", ám a források, melyek alapján P. mester dolgozott, egyértelműen több olyan adatot tartalmaztak, amelyet ő aztán a maga korának megfelelően értelmezett félre.
| „ | Aztán Álmos vezér és övéi bevonulva Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak. A negyedik napon pedig Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette fiát, Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvária vezérének, összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon. | ” |
| – P. mester (Anonymus), Gesta Hungarorum | ||
A Hölbling-elmélet szerint Árpád a türk magyaroknak behódoló és katonai segédnéppé vált (és a Kárpát-medencéből származó) hungárusok fejedelme lett, ahogyan a sztyeppei népeknél a trónörökösök esetében ez szokás volt. Éppen ezért jogos ez az elnevezés: Árpád, a hungárusok fejedelme.
| „ | Végre pedig, midőn mindezt, ami történt, Salán vezér futva elmenekült embereitől meghallotta, kezet nem merészelt emelni. Hanem bolgár szokás szerint követeket küldve elkezdett fenyegetőzni: Árpádot csúfondárosan Hungvária vezéreként üdvözölte, embereit gúnyosan hungvárusoknak nevezte, és nagy csodálkozásba kezdett, kik is hát ők, és honnan jöttek, hogy ilyen dolgokat mertek elkövetni. | ” |
| – P. mester (Anonymus), Gesta Hungarorum | ||
Árpádnak valóban a hungárusok fejedelmeként volt csak politikai joga a valamikori Hungária trónjára, nem véletlen hát, hogy a források, melyekből Anonymus is dolgozott, ennyire ismételgetik Árpádot, mint a hungárusok vezérét és Hungária urát.
| „ | Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a segítője, felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet, aztán könnyhullatva imádkozott Istenhez, majd imigyen tüzelte vitézeit: "Szittyák, kik a bolgárok dölyféből Hung várától a hungárus nevet kaptátok, a görögöktől való félelem miatt ne feledkezzetek meg kardotokról, és el ne veszítsétek jó hírneveteket. Hanem serényen és vitézül harcoljatok a görögök és bolgárok ellen, akik a mi asszonyainkhoz hasonlítanak, és úgy féljünk a görögök sokaságától, mint az asszonyokétól." Ennek hallatára vitézei nagyon felbuzdultak. Tas fia Lél megfújta a kürtjét, Bogát fia Bulcsú meg felemelte a zászlaját, s az első hadsorban indultak ütközetbe a görögök ellen. | ” |
| – P. mester (Anonymus), Gesta hungarorum | ||
Feltehetően az eredeti források szerint Árpád a katonáit szkítáknak és hungárusoknak nevezte, mire azok szerfölött felbuzdultak. Amit Anonymus nem értve így alakít át: szittyák, kik a bolgárok dölyféből a hungárus nevet kaptátok. Szembetűnő, hogy P. mester forrásai szerint a hungárusok (tehát nem magyar!) katonák élén Lél és Bogát fia Bulcsú áll, utóbbi kettő ugyanis bizonyosan hungárusok voltak a Hölbling-elmélet szerint.
A bennszülött hungárusokról[szerkesztés]
A Hungáriában élő hungárusok általános cselekedeteiről is képet kapunk Anonymustól.
Megtudjuk például, hogy akadt sok olyan, aki egyáltalán nem akart csatlakozni a magyar-hungárus felszabadításhoz, mert feltehetően jó pozíciót vívott ki magának az éppen regnáló vazallus államokban: "Midőn át akartak kelni a Temes folyón, ellenük jött annak a hazának a vezére, Galád, akinek ivadékából Ajtony származik, nagy lovas meg gyalogos sereggel, azonkívül még kun, bolgár és blak segítséggel. (...) Ebben a csatában elesett a kunoknak két vezére, a bolgároknak pedig három kapitánya." Egy másik helyen: "Gyalú, maga is csak kevéssé állja a próbát, de meg nincsenek körülötte jó vitézek sem, akik helyt mernének állani a magyarok merészségével szemben; végül azért is, mivel a kunok és a besenyők sokat bántják őket." (Megjegyzés: Hölbling feloldja a besenyők itteni anakronisztikus szerepeltetését.)
Az önkéntesen meghódoló és csatlakozó hungárusok Anonymus forrásai szerint jóval többen voltak: " annak a földnek a lakosai, akik előbb Salán vezér alattvalói voltak, tőlük való féltükben önként meghódoltak nekik, úgyhogy senki sem emelte a kezét rájuk. S olyan nagy félelemmel meg rettegéssel szolgáltak nekik, mintha már régen uraik lettek volna. (...) mikor látták, hogy az a sok nép minden háború nélkül meghódolt nekik, nagy lakomát csaptak; majd az előkelőbb lakosoknak, akik fiaikat kezesül adták, különböző ajándékokat osztogattak, s őket jó szóval, harc nélkül Árpád vezér hatalma alá vonták, sőt hadjáratukra magukkal is vitték, kezesül kapott fiaikat pedig többféle ajándékkal egyetemben Árpád vezérhez küldötték." Más helyen is értesülünk arról a mozzanatról, hogy a hungárusok úgy csatlakoztak a magyar-hungárus szövetséghez, mintha régi uraik tértek volna vissza: "Ezért aztán senki sem hitte, hogy másképpen élhessen mint csak Álmos vezér fiának, Árpádnak és nemeseinek a kegyelméből. Tehát a legtöbben önként hódoltak meg nekik."
Annyira gyorsan ment a régi-új állam szervezése és az együttműködés a hódítók és hódoltatottak között, hogy egy helyen ezt olvassuk: "Akkor Tas az urának, Árpád vezérnek meghódolt nép kérésére a Nyír és a Tisza között vásárt rendelt".
"Kabar" hungárusok[szerkesztés]
Bíborbanszületett Konstantin a magyaroktól (elsősorban Bulcsú horkától) hallott információk alapján tudósít művében (DAI) a hungárusok kazárok elleni lázadásáról, szerinte ezek egy részét lemészárolták, mások a türk magyarokhoz csatlakoztak, amiért ezek a "kavar" gúnynevet kapták (tévesen kabar). Ám érthető a császár értetlensége, mikor ezt írja: "De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartü ászfalünak nevezték." Nem tudván, hogy a türk magyarok és a szavarti aszfali hungárusok még két külön nép volt akkoriban.
A császár szerint a hungárusok régen Kazáriához közel szereztek maguknak lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának (Hölbling szerint Lebednek) neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívták (valójában lebedi vajdának). Hét nemzetségük volt, de sem saját, sem idegen vezérük ne volt, hanem vajdáig közül az említett első vajda volt a legelőkelőbb. A császár szerint mindössze 3 évig voltak a kazárok vazallusai, mi alatt a kazárok minden háborújában részt vettek és kiválóan katonáskodtak, miért a kazár kagán előkelő feleséget adott a lebedi vajdának (Ednek), ám közös gyerekük végül nem született.
A tudósítás szerint a besenyők aztán megtámadták a hungárusokat (tévesen: türköket) és a földjükre telepedtek, melynek következtében a hungárusok két részre szakadtak. Egyik részük a Kaukázusba bújt és ott alapított országot, másik részük (Hölbling szerint a türk magyarok támadása miatt) azonban nyugatra, Etelközbe távozott (Hölbling szerint a magyarokkal együtt). A kazár kagán hamarosan meghívta a lebedi vajdát és közölte vele, hogy fejedelemmé kívánja őt emelni, hogy továbbra is a vazallusa legyen. A vajda azonban visszautasította a kagán ajánlatát ("nem fogadhatok szót neked"), mely során Álmosra és Árpádra hivatkozott. A császár ezt már úgy adja elő, hogy a vajda Árpádot ajánlotta következő vazallusának, aki nagyobb erővel bír, mint ő maga. Megtetszett a javaslat a kagánnak és embereit a vajdával a türkökhöz küldte, akik szövetségre jutottak a türkökkel. A türkök úgy döntöttek, hogy ne Álmost, hanem Árpádot tegyék meg a helyi szokások és törvények szerint a hungárusok fejedelmének. Árpádot pajzsra emelték és zakanossá (záhonnyá) tették (ettől az aktustól datálható Árpád hungárus fejedelmi címe, és feltehetően a vérszövetség is). A császár kijelenti: "ez előtt az Árpád előtt a türköknek [valójában a hungárusoknak] más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkía [Hungária] fejedelme." Aztán ahogy később írja: "És így egymással összeolvadván, a kabarok a türkökkel a besenyők földjére telepedtek le."
A Hölbling-elmélet hungárjai[szerkesztés]
A Hölbling-elmélet a magyar honfoglaláskor bejövő népet (1) egy türk magyar hódító komponensre és (2) egy hungárus visszatérő komponensre bontja. A visszatérő hungárusokat a következő jellemzőikkel lehet megragadni az irodalmi és a régészeti forrásokban:
- Történetileg: Kárpát-medencei eredetű hun-avar-bolgár hungárusok, akik a kazárok vazallusaiként (Csaba királyfi népe, szavorti aszfali, fekete kunok) a Lebedben (Kijevtől délre) élő szlávokat kormányozták, első emberük a lebedi vajda, Ed vagy Edömén.
- Embertanilag: keskeny koponya, inkább europid, 6% mongolid, nem homogén népesség. A Dontól nyugatra élő, késő vaskori nép utóda, nagy a hasonlóságuk a Kárpát-medencében korábban élt késő avarok egy részével.
- Nyelvük: a bizánci források szerint kétnyelvűek voltak, ismerték a hódító komponens nyelvét és a Kárpát-medencei (avariai v. hungariai) nyelvet is.
- Kiindulás: a Kijevtől délre elterülő szláv lakosságú (de kazár fennhatóságú) terület, melynek legjelentősebb tartományát Lebednek nevezték.
- Letelepedés: a dombokra települnek, ahol hozzá hasonló nép élt korábban (pl. Sopron, Moson, Győr, Komárom, Fejér, Tolna vagy Nógrád vármegyék).
- Leletanyag: közepesen gazdagok, asszonyoknál szív alakú csüngők az ingen, csüngős kaftánveretek, kevésbé díszes lószerszámok.
- Krónikásaik: a későbbi krónikák írják meg (pl. Kézai Simon, Kálti Márk) a nagy visszatérésről, és e nép Attila- és Csaba-hagyományait, és lassan összevegyítik a két komponens történetét.
Híres hungárus személyek[szerkesztés]
Az avarok ellenében kialakuló onogur-bolgár Hungária idejében élt hungárusok:
- a késő avar Attila király (nem azonos az 5. századi hun Attilával),
- az onogur-bolgár Csaba királyfi,
- Bogát vitéz a frank-avar háborúk idején.
A honfoglalás idején regnáló hungárus előkelők névsora:
- Ed, a lebedi vajda (tévesen Levedi), aki Csaba királyfi leszármazottja volt
- Edömén, Ed testvére
- Et,
- Böngér,
- Örsúr apja Ócsád,
- Vajta,
- Alaptolma apja Ketel.
A magyar-hungárus honfoglalás/visszajövetel során kiemelkedő hungárus személyek:
- Ohat; "Ott még egy Ohat nevű kun katonának Árpád vezér jóváhagyásával nagy földet szereztek, melyet ivadékai mostanáig birtokolnak" - írja Anonymus.
- Tarcal; "Tarcal kun vitéz, akinek a maga személyében magva szakadt" azért egy lóverseny nyomán hátrahagyta nevét a Tarcal-hegyen, Anonymus szerint.
- Csepel; "Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig" - írja Anonymus.
A 10. század elején kiemelkedő hungárusok:
- Vérbulcsú, a hungárus Bogát bosszúszomjas leszármazottja, akit a 913-as nyugati hadjáratban kivégeznek. (A Hölbling-elmélet szerint nem azonos a híres Bulcsú horkával!)
- Kál, aki a horka címet először viselte a nemzetségében.
A 10. század közepén kiemelkedő hungárusok:
- Bulcsú horka (?-957?), aki Kál fia volt. (A Hölbling-elmélet szerint nem azonos Vérbulcsúval, akit 913-ban kivégeztek.)
A Szent István király utáni magyar középkor hungárusai.:
- Anonymus - bár már Bulcsú horka idejében tetten érhető a magyar-hungárus összeolvadás (lásd Bíborbanszületett tudósítását), lehetséges, hogy Anonymus, azaz P. mester is hungárus (kavar) leszármazott volt.[1]
Hivatkozott irodalom[szerkesztés]
- ↑ Berenik, Anna. A félremagyarázott Anonymus I., 1995, Budapest: Szerzői kiadás
This article "Hungárusok" is from Wikipedia. The list of its authors can be seen in its historical and/or the page Edithistory:Hungárusok. Articles copied from Draft Namespace on Wikipedia could be seen on the Draft Namespace of Wikipedia and not main one.
