Bradányi Iván: Edith Piaf
| Bradányi Iván: Edith Piaf | |
| Szerző | Bradányi Iván |
| Eredeti cím | Parancsfájl-hiba: nincs „Wikidata” modul. |
| Ország |
Magyarország  |
| Nyelv | magyar |
| Téma | Édith Piaf |
| Műfaj | Életrajz |
| Sorozat | Parancsfájl-hiba: nincs „Wikidata” modul. |
| Előző | Parancsfájl-hiba: nincs „Wikidata” modul. |
| Következő | Parancsfájl-hiba: nincs „Wikidata” modul. |
| Kapcsolódó film | Piaf (film) |
| Díjak | Parancsfájl-hiba: nincs „Wikidata” modul. |
| Kiadás | |
| Kiadó | Szeki Press Kiadó |
| Kiadás dátuma | 2000. |
| Illusztrátor | Parancsfájl-hiba: nincs „Wikidata” modul. |
| Oldalak száma | 448 |
| ISBN | Parancsfájl-hiba: nincs „CheckISBN” modul. |
| DOI | Parancsfájl-hiba: nincs „Wikidata” modul. |
| Parancsfájl-hiba: nincs „Wikidata” modul. A könyv a MEK-ben | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:Parancsfájl-hiba: nincs „Wikidata” modul.|Bradányi Iván: Edith Piaf]] témájú médiaállományokat. | |
Az Edith Piaf egy életrajzi könyv, melyet Bradányi Iván írt. Életét nagyon részletesen, hosszan írja le, és megemlít benne olyan dolgokat, melyeket nem igazán lehet másutt megtalálni. A könyvben francia sanzonok magyar fordítása is megtalálható, köztük Piaf-szövegek is. 2000-ben adta ki a Szeki Press kiadó.
Ajánlás[szerkesztés]
„Gyurkovics Zsuzsának, akiben Magyarország örömére és dicsőségére Edith Piaf szíve és lelke tovább él.”
Az író szerint Gyurkovics Zsuzsa a magyar Edith Piaf.
Fülszöveg[szerkesztés]
Amikor Franciaországra gondolunk mi jut hamarabb eszünkbe, Edith Piaf, vagy az Eiffel torony? Lehet, hogy kettő együtt és egyszerre, hiszen Edith Piaf több volt mint ember, ő egy jelenség volt. Élete és életvitele megegyezett azzal, ami a csillagokban a számára meg volt írva. Anyja eltaszította magától, az utcán nőtt fel. Szeretetre éhezett, de képtelen volt szeretetet adni, vagy elfogadni. Hiszen a szeretőivel bánt a legkegyetlenebbül. Mindenkit megpróbált átformálni, kivéve saját magát. Pedig saját magával volt a legkevésbé megelégedve. Boldogságra vágyott, ám csak ritkán tudta elhitetni magával, hogy boldog, hiszen tapasztalatból tudta, hogy a szomorúság ott ólálkodik körülötte. Ezért csinált mindent felfokozottan. Amikor nevetett, akkor harsányan nevetett, amikor sírni kezdett, alig tudta abbahagyni, ezek az ellentétes érzelmek korán megölték a szívét és naponta téptek bele a lelkébe. – Nekem a közönségem az igazi családom – vallotta Piaf. S közben olyan énekesek útját egyengette, mint Yves Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Eddie Constantin és Georges Moustaki. Akárhogy élt is ez a szerencsétlen asszony, gyönyörű örökséget hagyott ránk: apró örömeit, önpusztító fájdalmát mintegy háromszáz sanzon-felvétel őrzi. A szenvedés és a semmi között ő mindig a szenvedést választotta. Csak csodálnunk kell őt ezért.
Források[szerkesztés]
- Bradányi Iván: Edith Piaf (Moly.hu)
- Bradányi Iván: Edith Piaf; Szekipress, Bp., 2000
This article "Bradányi Iván: Edith Piaf" is from Wikipedia. The list of its authors can be seen in its historical and/or the page Edithistory:Bradányi Iván: Edith Piaf. Articles copied from Draft Namespace on Wikipedia could be seen on the Draft Namespace of Wikipedia and not main one.
