Alomszék
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
Ez a szócikk sürgős javításra/bővítésre szorul, mert vállalhatatlan, katasztrofális állapotban van. |
Az alomszék a talajéletet regeneráló N + P-gazdag biomassza-megőrzés eszköze.
Így általa egyszerűsíthető a kommunális használtvíz kezelése.
A hozzá vezető út[szerkesztés]
A problémák halmozódó megjelenése[szerkesztés]
Székletünk és vizeletünk elhelyezése minden korban és civilizációban sokrétű problémával szembesítette az egyént, a közösséget, a társadalmat.[1][2]
A XX. századra kikristályosodó elrendezés – ami vízöblítésük után földalatti csatornákon összegyűjtve szennyvíztelepi kezelésben részesíti ezeket[3] – amint azt a több évtizedre rúgó nagybani gyakorlat utótapasztalatai bizonyítják,[4] oly váratlan és sokféle problémát generál,[5] amelyekre a kezdeti elrendezést létrehozók nem is gondoltak. A lakótéri higiénia biztonsága megteremtése ellenpólusaként létrejött gondok sora:
A víz oldaláról[szerkesztés]
A (vezetékes) vízfelhasználás párhuzamos megnövekedése a szükségszerű öblítésekkel a vízbázisok túlhasználatához vezetett.[6] Az elbocsátásra kerülő „tisztított szennyvíz” környezeti-behatásai:
- Felszíni élővizek fokozódó eutrofizációja (a vízi ökoszisztéma drasztikus borulása).[7]
- Talajvizek elnitrátosodása.[8]
- Xenobiotikumok[9] (gyógyszermaradványok stb.) kiszámíthatatlan következményei.[10]
- A folyókba kivezetéssel ezek növelik az ország területéről távozó víz volumenét – ami által negatívabb lesz a vízháztartási mérleg.[11]
A keletkezett szennyvíziszap oldaláról[szerkesztés]
Elhelyezése problematikus:
- Technológiai adalékokkal terhelt:[12]
- Fe/Al ionok: blokkolják (hosszabb ideig) a potenciálisan jelenlevő kelátstruktúrák[13] kívánatos működését,
- polielektrolitok: összeomlasztják a kolloidszerkezetet a talajba kerülést követően még jó ideig.
- Az elemésztetlen xenobiotikumok problémája ezúttal a talaj állapotát veszélyeztetné.
Szállítása költséges (90-95%-a víz), és előzetesen így is rendkívül hosszú/költséges víztelenítő eljárásokat kíván.[14]
Az elhelyezést kiváltó energetikai hasznosítás észszerűtlen:
- Az anyag energiasűrűsége rendkívül csekély más energiahordozókkal szemben.[15]
- Biogázzá alakításakor[16] a képződő anyagok (szárazanyagra számítva: ~60% CH4, ~30-35% CO2, ~5-10% „salakanyag”) közül a CO2 direkt és azonnal, a CH4 pedig az energetikai hasznosítása után terheli a légkört; a salakanyag[17] pedig mint félig-meddig „műtrágya” fejti ki a későbbiekben (az általa megnövekedő ionerősség következtében) a talajt romboló hatását.[18]
- Felbecsülhetetlen értékű magasan szervezett szerves anyag megy ezáltal veszendőbe, megbontva így egy alapvető folyamatot, amely által a Természet a már felépített anyagot (a megannyi létrehozott kémiai kötésben elraktározott energiával, valamint bennük a számtalan kiépült kémiai funkciós csoport által kínált jövőbeni polifunkcionalitással) a legkisebb veszteséggel vinné át az újonnan felépülőkbe.
A működtetés oldaláról[szerkesztés]
- Magas beruházásigényű mind a közcsatornázottság, mind a szennyvíztisztító telepek létrehozása.
- Munka- és energiaigényes mindkettő működtetése és karbantartása; a szennyvíztisztító telepeknek pedig a vegyszerigényük is számottevő.
- Az észlelt haváriaesetek (csőtörés, a kezeletlen szennyvíz zápor okozta túlcsordulásai)[19] mögött meglapuló észleletlen szennyvízelszivárgások (elöregedő csövek, illesztési hibák) felderítetlenül zajlanak (a volumetrikus egyenlegkövetés technológiailag nem-kivitelezhető).
Elrendezések víz nélkül[szerkesztés]
Szükségszerűvé válna hát a víz eliminálása a folyamatból, ami (regionális és eseti használattal) a száraz toalettek különféle típusaihoz vezettek.[20]
Kerti budi[szerkesztés]
Lényegében idesorolható az évszázadokon át hatékonyan működő, a falusi életet kísérő elrendezés, ami pottyantós budiként ismerten itt-ott még ma is létezik, s amivel szembeállítva kapaszkodott mind magasabb elismerésre az először a városokban teret nyerő vízöblítéses megvalósítás.
Kétségtelen, a pottyantós WC hordoz kellemetlenségeket: mivel kültéren van, télvíz vagy betegség idején nem ideális; szaghatása pedig kifejezetten kellemetlen. Vezethet problémákhoz is: magas talajvizű területeken az első vízadó réteg szennyeződhet általa, mivel a gödör mélyén az oxigénhiány miatt zömmel csak anaerob rothadásból keletkező vegyületek – ha lassan vándorolva is – elérhetik a talajvíz felső szintjét. S amennyiben ebből a vízrétegből venné valaki a használati vizét, az bizony fertőzésekkel szembesülhet. Ha azonban a talajvízszint a gödör feneke alatt van, akkor ez a veszély ugyan kizárt, ám az összegyűlt tetemes biomassza hasznosítatlanul hever egy tömegben.
Ezen segíthet az, hogy időnként kimeri a tartalmát a gazda és széthordja nagyobb területre, növelve ott a talaj termőerejét. Történik ez azáltal, hogy a szerves anyag ismét levegős, aerob körülmények közé kerül, ezáltal humifikálódik. A folyamat 1 év alatt csaknem teljessé válik, a fertőzőképesség pedig már néhány hónap után megszűnik. Ez, bár fárasztó munka és végzése intenzív szagokkal jár, évezredeken keresztül egyensúlyban tartotta a művelt földek állapotát.
Skandináv toalett (eredeti)[szerkesztés]
A víz kiiktatása mint elsődleges cél mellett a fő szempont a keletkező anyagok minél kisebb manipulációs igénye volt. Az elgondolás ezek mentén haladva vizelet-széklet szétválasztást valósít meg, ahol a vizelet (hígítást követően) közvetlen N-trágyaként használatos szétöntözve, míg a széklet kiszárításra kerül. Ez a szárítás rendszerint külső energiát igényel, a történések mellé pedig valamiféle szagelszívás szükséges. Határozott ökológiai előnye mellett (a használtvíz ürülékmentes, probléma nélkül elönthető szürkevíz) hibának kell tekinteni a széklet erőltetett kiszárítását. Ha másért nem, amiatt, mert a természetbe visszahelyezésekor rehidratálni szükséges – amikor is a szaghatások (immár a felhasználás helyén) ismét előjönnek.
Komposzt „vécé”[szerkesztés]
A fogalom tág, több rendkívül eltérő megvalósítást takar. Ezek két véglete:
Skandináv típusú[21][szerkesztés]
Az eredeti elgondolás továbbfejlesztett változata abba az irányba, hogy a széklet kiszárítása helyett annak helyben komposztálódása történjék. Ezt egy körbeforgó háromkamrás ürülékfogadó tartállyal célozzák meg elérni: Az első kamra kellő telítésekor elforgatásra kerül, ahol a benne levő széklet elpihenve „érik”, míg a friss széklet a következő tartályba kerül. Ennek elforgatásával pedig a még üres harmadik kamrába kerül a friss széklet. Mire ez a kamra is megtelik, az első kamrában ezalatt „megérett” ürülék olyan pozícióba kerül, hogy egy nyitható ajtón keresztül kiüríthető – majd egy további forgatással ismét a fogadó pozícióba kerül.
Ez tehát meglehetősen nagy és ormótlan, a keletkezett szilárd termék pedig még bőven hordoz potenciális higiéniás veszélyt – utókezelés tehát szükséges. Újabb műszaki fejlesztésekkel ugyan kisebb helyigényű változatok is megjelentek, de az elv változatlan, ára pedig nagy.
Természetközeli[22][szerkesztés]
Bizonyos értelemben visszalépésnek tűnik a túlhaladott pottyantós irányába, ám mégsem az. A felépítménye kinézetében hasonló ahhoz, tehát kültéri alkalmatosság.
Az alapvető különbséget két elem adja:
- Itt a székletre és vizeletre mindig alomféleség is kerül. Ez a növényi eredetű adalék segít a folyamatokat az önemésztő átalakulás helyett a komposztálódás irányába tolni.
- A székletet és vizeletet befogadó üreg nem föld alatt van, miáltal a levegőzés segíti a folyamatokat aerob jellegben tartani, és a kész anyag kitermelése is egyszerűsödik.
Értelemszerűen a működtetése nem igényel sem energiát, sem szagelszívást, a bekerülése pedig házi készítés esetén nem megterhelő tétel. Átgondolt tervezéssel az is megvalósítható, hogy beltéri legyen az ülőkés kabin, míg a termék kilapátolására szolgáló nyílás a ház falából nyílik.
Az alomszék[szerkesztés]
Jellemzői[szerkesztés]
Felépítése egyszerű, használata értelemszerű, szaghatást nem produkál, beltérben is elhelyezhető, mozgatása nem jelent nehézséget (áthelyezhető), kimenetén valódi komposztot ad. Maga a koncepció a kialakítással együtt a Vízgazda-rendszer[23] keretein belül született meg, az ottani gyakorlat egyik központi eleme.[24]
Kialakítása[szerkesztés]
Megjelenését tekintve egyszerű ülőbútor, felül fedeles WC-ülőkével, ami alatt egy kivehető gyűjtőedény fogadja az érkezőket. A gyűjtőedény térfogata célszerűen 10-15 liter között mozog, ami megtelten is könnyűszerrel hordoztató. Mellé szükségeltetik még egy almot tartalmazó edény, valamint opcionálisan egy spriccflaskában víz.
Nevezéktan[szerkesztés]
Megalkotója, Országh József Belgiumban élve Bio Litter Toilet (BLT) névvel illette, a jó hangzású és tűpontos képet adó alomszék szót Szögi Tibor alkotta meg. (Míg az alomszék félreérthetetlen megjelölés, addig a BLT gyakorta takar mást is; általánosságban inkább a komposztvécék megjelölésére használják.)
Működtetése[szerkesztés]
Használatakor a friss szilárd ürülékre almot kell hinteni (legalább annyit, hogy biztonsággal elfedje), majd gondoskodni célszerű arról, hogy ez felülről nedves legyen. Amint ez megtörtént, a cselekedettel járó szaghatások megszűnnek, de dupla-biztosítékként még ott van a fedél lehajtása. A nagyjából megtelt edényt ezután ki kell vinni, s tartalmával felülről szaporítani azt a komposztdombot, aminek az anyagát előző hasonló ürítések adták.[25]
Ez a kupac lehet nyitott halom, vagy ketrecszerűen határolókkal (hézagolt deszka-palánk sor, kerítésfonat stb.) körbevett rakás, esetleg zápor, ill. napsugárzás ellen tetővédelemmel ellátott. De a lényeg az, hogy kb. 1 évig háborítatlan legyen, hogy benne ezalatt a folyamatok előrehaladjanak. (Egyszeri átforgatás hasznos lehet, ezt elősegíti a kétaknás kialakítás.) Ennyi idő elégséges ahhoz, hogy megtörténjenek benne a szükséges átalakulások (termofil és mezofil egyaránt),[26] ami után teljes biztonsággal használható talajjavítóként. (Bizonyított, hogy a környezetünkre ismeretlen veszélyeket hozható xenobiotikumok (a szervezetünkből az ürülékkel távozó gyógyszermaradékok) az alomszék komposztjában lebomlanak.[27] – Ezt a biztonságot ugyanakkor a legrafináltabb szennyvíztisztító-telepi eljárás sem képes hozni.)
A ténylegesen effektív komposztálódás alapja a nem gátolt talajkapcsolat. Csak a talajt már lakó mikroorganizmusok besegítésével válik teljessé a folyamat; lebetonozott felületen a képződött végterméknek még átalakulásokon kell átesnie, mielőtt veszélytelenné válik. A komposztáláskori talajkapcsolat nem fertőzi meg a talajt, ugyanis a komposztágy alját mindig durva fatörek/gallyapríték kell képezze. Ez alapból biztosítja a lentebbi régió levegősségét az aerob folyamatokhoz, s egyben lelassítja a felülről érkező komponensek eseti lefele vándorlását annyira, hogy mire azok a talajszintet elérik addigra meg is történik abban a zónában a veszélytelenítő átalakulások sora. (Ebben kifejezett biztonsági segédeszköz a csapadék kilúgozása ellen védelmet adó tetőborítás, kiváltképp amíg alacsony a rakás.)
Használatos almok, alomhasználat[szerkesztés]
Bármiféle növényi hulladék megteszi. Legjobb hatást a minél vegyesebb alomkeverék adja.
Állandó beltéri használatra mégis legcélszerűbb a homogén alom: faforgács/fűrészpor, de a konyhai hulladék ezt is gazdagíthatja. A kiskertből/háztájiból adódó alomfajtákban (friss kaszálék, gyomnövények, zöldség-/gyümölcsbetakarítás melléktermékei) gyakorta rovarok élnek, így azok lakásba hozatala vesződségekkel járhat.
Friss alom esetén elmaradhat a takarás utónedvesítése, hiszen a zöld alomnak saját víztartalma van. Szintén szükségtelen a nedvesítő zárólépés, ha a székelés vizelettel is együtt járt, hiszen a fedéllel letakart tér zártságában a vizelet nedvessége elegendően bepárásítja az alomszék teljes belterét, beleértve a legfelső, legszárazabb alomréteget is. Kültéri használat esetén akár el is maradhat az utónedvesítés: ugyanis a széklet víztartalma önmagában is elegendő (~60%), bár ekkor lassúbb a lezárt térben a pára eloszlása. (De: nem hagyható figyelmen kívül a korábbi-vizeletek nedvessége sem – hiszen az alomszék beltere jószerivel zárt légtér.)
Az alappraktika fontos része, hogy a gyűjtőedény aljára mindig először alom kerüljön, ne széklet. Ez segít abban, hogy az edény ürítésekor elegendő annak egyszeri kiöblítése (kevés szürkevízzel, például a komposztkupacra).
Fontos részlet, hogy mind a szagmentesség, mind az (előkomposztálás folyamatait biztosító) aerobitás addig áll fenn, amíg a gyűjtőedény tartalma nedves, de nem lucskos. Ezért amennyiben több a vizelet, úgy több almot szükséges használni – vagy célszerű a vizelet egy részét külön edényben felfogni s használni, akként, ahogyan az eredeti skandináv toalett esetén, és a gyűjtőedénynél lényegesen nagyobb komposztdombra önteni közvetlenül.
Kényelem és komfort[szerkesztés]
- Mivel az alomszék nem igényel semmiféle csatlakozást (elektromosság, vezetékes víz, elvezető csatorna), az elhelyezése rendkívüli szabadságot hagy az elképzeléseknek.
- Mivel ráadásul könnyű is a bútordarab, tetszés szerint áthelyezhető.
- A könnyű áthelyezhetőség megengedi, hogy a melegebb időszakban kinti használatú (pl. árnyas verandán) alomszék hidegebb időben visszakerüljön a lakás belterébe.
- A hiedelemmel ellentétben nem jár szaghatással.[forrás?] Magyarázata a következő: Az ürülékből a légtér felé áramló szagot adó molekulafajták adszorpciósan megkötődnek a rászórt alom molekulái aktív helyein. Ez a primeren zajló fiziszorpció az alom és a befogott molekula funkciós csoportjainak kölcsönhatásaként azután kémiai reakcióvá válik, miáltal a szagot adó molekula az alomhoz kötődve immobilizálódik. Mivel az alomban sok az aktív funkciós csoport, a szagot adó molekulában szintén találhatók ilyenek (különben nem lépne reakcióba az orrunkban levő receptormolekulákkal sem, azaz nem éreznénk szagát), a megkötődés teljes bizonyossággal létrejön.
- Ezek együttese megenged több alomszéket is a háztartáson belül, alkalmasint idős/beteg személy esetén közvetlenül az ágya mellett. Ugyanilyen okból kifolyólag leváltható lenne az alomszékkel a kórházak bizonyos kórtermeiben alkalmazott ágytál, ami meglehetősen büdös. (Ami – a beteghigiéniai vonatkozásokon túl – nem segíti a nehéz állapotú elfekvők közérzetét sem.)
Haszna[szerkesztés]
A felhasználónál[szerkesztés]
- A Vízgazda 1. főtétele[28] értelmében megvalósuló „forrásoldali” szétválasztás eredményeként az alomszékhasználó az ürülékmentes használtvizével szabadon és mindenféle fertőzésveszély nélkül gazdálkodhat. Ami nem csupán vízspórolást jelent (hiszen ugyanazt a vizet kétszer használja: házon belül, majd a kertben), hanem vízmegőrzési stratégiaváltást is.[* 1] Ugyanis ez a nem-központosított víz mindenütt a lokalitásban pótlódik vissza a talajba (amely ennyit képes az adott helyen gond nélkül befogadni), nem pedig egyetlen-ponton vezetődik be egy (rendszerint mozgó) víztestbe, ahonnan eutrofizációs károk hátrahagyása után (az esetek többségében) kifolyik az ország területéről.
- Olyan talajrevitalizációs és tápanyag-gazdagító anyagot kapunk általa[* 2] ingyen, amely feleslegessé teszi a műtrágyahasználatot.
- Használója anyagi terhei csökkennek, hiszen vízfogyasztása ~30%-kal csökken, s nem szükséges igénybe vennie a csatornaszolgáltatást.[* 3]
Népgazdasági szinten[szerkesztés]
- A lakossági használati víz kisebb igénye kisebb terhet ró a vízszolgáltatókra, valamint meghosszabbítja a működésbe vont vízkészlet felhasználhatóságát (ezen az is javít, hogy véletlenszerű, ill. elfekvő/nem észlelt feketevíz-szivárgások a vidék testét behálózó közcsatornákból nem szivárognak többé alá).
- Érdemben megszüntethetők lehetnének a falvakat ellátó szennyvíztisztító telepek (és elföldelt problémás csatornavonzataik), az összes energiaigény-, működésiköltség- és karbantartásifeladat-vonzatukkal; a városokat ellátó telepek esetében pedig megkezdődhetne azok működési átállása[29] a szürkevíz fogadására, aminek a kezelése a mostani szennyvíznél jóval enyhébb feltételeket támaszt (és még haváriaesetekkor sem vezet vészhelyzethez.)
A természet oldaláról[szerkesztés]
Az alomszékhasználattal együtt keletkező szürkevíz (egyebek mellett) xenobiotikummentes, így a közvetlen talajba szivárogtatása sem hozhat negatívumokat. A vízmegtartás már említett pozitívuma lokálisan is, de országos/kontinentális méretben még kifejezettebben klímastabilizáló tényező, aminek az egész vegetáció (beleértve a növényi vegetáción élő élőlényeket, így az embert is) a haszonélvezője.
Az alomszéktrágya baktériumgazdagsága[* 4] az egyoldalú, ill. helytelen művelés miatt lecsökkent tápanyagtartalmú talajok regenerálódásához múlhatatlanul szükséges. A belőle képződő komposzt értékét tovább emeli annak N+P-gazdagsága. Amit olyan formában őriz, hogy az záporral nem kilúgozható, viszont a kapcsolt mikroorganizmus-közösség által „igazgatottan” folyamatos, elnyújtott, a szükséglethez igazodó ellátást biztosít a növényi partnerek számára.[30]
Ezekből adódóan elsőrangú revitalizációs potenciál elsivatagosodó területek visszahódítására,[31] a legyengült vegetáció élettel telítésére. Ami megint csak olyan klímaalakító tényező,[32] amely stabilizálni képes már ismert, előbbi állapotokat.
Korlátok és továbblépés[szerkesztés]
Korlátai[szerkesztés]
Az alomszékkel élésnek két fázisa van: a közvetlen használat és a gyűjtött anyag további kezelése/sorsa. Míg a használatnak nem lenne akadálya a panelház 10. emeletén sem (szagtalan, faforgács alom városon is beszerezhető), addig a gyűjtőedény tartalmának ürítése ott nem megoldható. (Ez olyan szervezési feladatok elé állítaná a városi közfenntartókat, amelyek ugyan megoldhatók lennének, habár az elvégzendők elé igencsak erős követelményrendszert állít – így ennek kiépítésével és munkába állásával komolyabban a közeljövőben nem számolhatunk.)
Emiatt az alomszék a falvak és kertes házak lakóinak nyújt alternatívát – a már felsorolt hasznos következményekkel együtt. Mivel ez a lakossági szegmens is jelentékeny része a mai társadalomnak (40-60%), a szennyvízkezelés és az azzal járó következmények ilyen arányú enyhülése lenne lehetséges az átállással. (Valójában a helyzet ennél is kedvezőbb lenne. Ugyanis az ország területének a testét a vidék adja, s ha a falvakban általánossá válna az alomszék, akkor az ország területének a túlnyomó hányada mentesülne a szennyvíz mindennemű terhétől és következményeitől, ami rendkívüli javulásokat hozna a leromlott környezeti állapotokban.)
Továbblépés[szerkesztés]
A magas területi hányadban beépült lakossági zónákban (a városok centrumai, belkerületei) jelenleg nem lehet alomszékhasználatban gondolkodni. Maga az alapkoncepció azonban kivitelezhető (vízgazdai elven megőrizni a biomasszát és egyszerűsíteni a használtvíz-kezelést – problémahalmaz helyett két természetes erőforrást nyerve ezáltal), bár átalakításokat kíván.
Példaként: A vízöblítéses WC marad, ám tartalma a többi használtvíztől függetlenített, szeparált csatornahálózat által kerül összegyűjtésre. Az így képződött un. feketevíz ezáltal lényegesen sűrűbb a jelenleginél, térfogata pedig töredéke a teljes használtvíznek. Ez a kisebb mennyiségű töményebb feketevíz a csőhálózaton kivezetésre kerül a városok szélére, ahol un. alomátitató telepek fogadják.[33]
Az alomátitató telep működése pontosan az alomszéket imitálja némi értelemszerű különbséggel, ami a sűrű feketevíz nem elhanyagolható víztartalmából[* 5] adódik: Egy hatalmas betonmedencében előzetesen elhelyezett növényihulladék hegyre öntözi minél egyenletesebben egy berendezés az átmeneti tározókból felszivattyúzott sűrű feketevizet, elkerülve annak eláztatását. Az innen 2-3 hét után kikerülő anyag ugyan még utókomposztálást igényel (hiszen nem érintkezett talajjal), ám az már nem eszközigényes, a telep közelségében elpihenve hónapokon át is érhet még a komposztprizma. A kiürített betonsiló ezután újratölthető. Efféle alomátitató telep több is működik Franciaországban:[34] a vállalkozás rentábilis, a terméke pedig keresett. Kiépítése kisebb költségvonzattal jár a hagyományos szennyvíztelep létrehozásánál, működtetése szintúgy sokkalta egyszerűbb. A legfőbb motiváció ebben az irányban az, hogy jelentős problémák szűnnek meg általa, egyszersmind ingyen nyersanyagot produkál (két „eltakarítandó” hulladékból): jobbat, hasznosabbat, mint a rendkívüli követelményeket támasztó és igénylő műtrágyagyártó nehézvegyipar.
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A vízgazda 4. főtétele
- ↑ A vízgazda 3. főtétele
- ↑ Itt jelenleg létezik egy törvényi akadály: Hatalmas aránytalanságokat rögzít a hatályos törvény. (2003. évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról) A nagyvállalkozások (ipari üzem, szennyvíztisztító telep) a szennyezők kibocsátott kg-ja szerint fizet [90/180/1500 Ft KOI/N/P komponens], a lakosság pedig az elbocsátott használtvíz m3-e után [1200-3600 Ft, „területi szorzó” szerint] (akkor is ha csak µg/l szinten van benne „szennyező” anyag)
- ↑ a tápláléklánc csúcsán levő ember bélflórájában lehet a legdiverzifikáltabb baktériumközösség
- ↑ A víztartalom csökkentése növeli a telep feldolgozási kapacitását: minél sűrűbb a zagy, annál több ürüléket képes fogadni az alomhegy elázás nélkül. Ehhez mindössze mérnöki oldalról tett innovatív lépések szükségeltetnek.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Werner Pieper: Kakadémia (Háttér Kiadó, Budapest 1997 Parancsfájl-hiba: nincs „CheckISBN” modul.)
- ↑ Van-e ÉLET az ürülék NÉLKÜL – hosszútávon? Tényleg közellenség?
- ↑ a) Képes történelmi áttekintés: A szennyezett víz útja az ókortól napjainkig
- ↑ OVF-jelentés
- ↑ Fuggerth Endre: Szenny és Víz (2018, Parancsfájl-hiba: nincs „CheckISBN” modul.)
- ↑
- ↑ KÁRvíz
- ↑ Mivel a művi szennyvíztisztítás a beérkező szennyvíz N-tartalmát nitráttá alakítja, s végvizét az élővizekbe továbbítja, azok közvetítésével szennyeződhetnek a mélyebb víztározó rétegek is. A potenciális szennyezés mértéke ismeretlen, zöme a felszíni vizek eutrofizációjával jelentkezik. Sokkalta súlyosabb azonban ebben a mezőgazdasági műtrágyahasználat szerepe: Nitrát gazdálkodói kézikönyv NÉBIH 2015
- ↑ Xenobiotikumok szerepe, hatásai
- ↑ Hormoncsepp a tengerben: gyógyszerezett vizeink nyomában
- ↑ Tényadatok: Magyarország vízkészletei
Elvárások: Magyarország Alaptörvénye P) cikk (1) - ↑ Szörny
- ↑ Kelát: meghatározás és példák
- ↑ A művi szennyvíztisztítás eme egyetlen tehertétele körbejárása: Teher
- ↑ Gyulai Iván: A biomassza-dilemma
- ↑ Biogázüzemek működése és biogáz üzemi technológiák (Hajdú József Gödöllő, 2009)
- ↑ Biogáziszap - Az anaerob lebontás mellékterméke
- ↑ Chemical fertilisers: Disadvantages Disproportionate usage of chemicals and soil nutrients in N. Bisht and P. S. Chauhan Excessive and Disproportionate Use of Chemicals Cause Soil Contamination and Nutritional Stress, DOI: 10.5772/intechopen.94593
- ↑ Szimptomatikus rendszerhiba: OVF-jelentés, Szigetköz alegység Esetelemzés: Kárvíz 3. káresemény
- ↑ A száraz toalettek három nemzedéke
- ↑ A komposzt WC használata
- ↑ Ökológiai Intézet - Száraz toalettek, komposzt-WC
- ↑ Eautarcie
Országh József: A víz és gazdája (2019, Ekvilibrium) Parancsfájl-hiba: nincs „CheckISBN” modul. - ↑ Miért használunk száraz toalettet?
- ↑ Komposztkészítés emberi ürülékből
- ↑ Különbség a termofil és a mezofil baktériumok között
- ↑ Drogok: Ártalmatlanítás
- ↑ A Vízgazda tudományának a hat főtétele
- ↑ Szürkevíz V.)B.)2.) alatt
- ↑ Talajtan IV.) B) és C)
- ↑ A Nagy Zöld Fal
- ↑ Summa 8.)
- ↑ A száraz toalettek városokban?
- ↑ https://www.trecofim.com/fonctionnement.html
This article "Alomszék" is from Wikipedia. The list of its authors can be seen in its historical and/or the page Edithistory:Alomszék. Articles copied from Draft Namespace on Wikipedia could be seen on the Draft Namespace of Wikipedia and not main one.